2009. szeptember 16., szerda

Foglyok

"Nem voltam terrorista amikor idekerültem, de 8 év vízfogság után komolyan gondolkodom róla,
hogy csinálni kéne valami hülyeséget ha egyszer kijutok innen.”
- egy guantanamói fogoly így álmodozik a megtorlásról.

Üdv barátaim!

Ha belegondoltok, hogy az amerikaiak építik a világ legjobb börtöneit, hogy lakosságuk több mint 1%-át bebörtönözhessék... valószínűleg elcsodálkoztok, vajon miért félnek annyira attól, hogy egy maroknyi külföldit a saját börtöntöltelékeik közé betegyenek. Miért félnek? Hát hadd meséljek, barátaim, azokról az emberekről, akik valóban félnek a saját alkotásaiktól.

Bárki, aki valaha is nézett amerikai TV-t (és minden amerikai nézett), tudja, hogy amikor egy bűncselekmény gyanúsítottját őrizetbe veszik, az bizonyos jogokkal rendelkezik. Jogában áll hallgatni, joga van ügyvédhez, telefonálhat, stb. Az amerikaiak azt is tudják, hogy ha ezeket a jogokat megsértik... még akkor is, ha a letartóztatott személy valóban bűnös abban, amivel vádolják, szabadon kell őt engedni.

Tudjuk, hogy nem minden guantánamón fogva tartott személy terrorista, és sokat közülük már elengedtek. Valamilyen oknál fogva, a kínzásokkal és a durva bánásmóddal telt évek után nem MINDENKI csatlakozik azonnal az Al-Kaidához szabadon bocsátását követően. Barátaim, nem vagyok biztos benne, hogy én meg tudnék bocsátani a fogvatartómnak, aki megkínzott.

Vissza a rettegéshez ...

Néhány a Guantanamo-öbölben fogva tartottak közül igazi vallási seggfej, aki nem átall kioltani ártatlan életeket. Személy szerint az énem egy része szeretné látni, ahogy ezeket a seggfejeket halálra kínozzák, de a szívem mélyén tudom, hogy nem lehet megkínozni őket. Mindazonáltal, ez nem pusztán egy fensőbbséges érték, hanem egy olyan KORSZAKALKOTÓ érték, amely bevésődött a nyugati civilizáció évszázados történelmébe. A nyugati társadalmak polgárai hosszú idők óta bírálták királyaik és királynőik hatalmát, hogy azok teret engedjenek a nép jogának…, mely mindenkire egyaránt vonatkozik, legyen az gazdag vagy szegény, nemes vagy közember, terrorista vagy a légi utas.

Az amerikaiak tudják, hogy a kormány sok-sok törvényt megszegett, amikor az elfogott GYANÚSÍTOTTAKTÓL megtagadta az alapvető emberi jogokat. Ha ezekkel az őrizetesekkel ugyanúgy bánnak, mint akármelyik bűnözővel Amerikában, az amerikaiak nagyon is jól tudják, hogy a gyakran ostoba bírósági rendszer nem lesz olyan ostoba, ha az őrizetesek elmesélik, hogyan kínozták és fosztották meg őket a legalapvetőbb emberi jogaiktól. Az amerikaiak tudják, hogy létrehoztak egy szörnyet, és éppen ettől a szörnytől tartanak.

Az amerikai barátaimnak mondom ezt. A legtöbb eszménykép követése költséges, nehéz és néha veszélyes lehet. Az eszményképek követése ugyanakkor a legjobb módja, hogy mederben tartsuk az életünket. Fogadd el a veszélyt, térj vissza a eszményképeidhez és próbáld meg ezeket a terrorizmussal vádolt embereket bíróság elé állítani. Ez a helyes út, és ez a törvény!

Törvénytisztelő barátod és hírmagyarázód,
Sir Robyn

Nincs mitől félni csak magától a félelemtől

"Nincs mitől félnünk, csak magától a félelem érzésétől – meg a pókoktól"
– így szól Franklin D. Roosevelt egy rettegő nemzethez.

Drága felebarátaim, engedtessék elmondanom,

hogy az amerikai alapvetően egy egyszerű nép; reggel felkel és elmegy dolgozni, aztán megvacsorázik, tévét néz és nyugovóra tér. Amint tanúja voltam, a probléma, amelyben az amerikaiak többsége osztozik, a napi tévénézés. Ez a szörnyű szokásuk nemzeti sajátsággá nőtte ki magát…mégpedig egy olyan sajátsággá, melyet minden oldalról a félelem leng körül!

Amerikai televíziók a félelem valóságos szökőkútjai. A krimik végtelen kínálatától a 24 órás hírcsatornák vérfagyasztó híreiig folyamatos az utánpótlás. A szórakoztatóiparban mindenki a nézőszám megtartásáért verseng, és úgy tűnik, erre az egyedüli mód a félelem érzésének fenntartása. A félelem helyet kapott mindenhol, legyen szó akár vígjátékról, drámáról, oktatásról, művészetről vagy bármi másról, ami az amerikai közönséget hivatott szórakoztatni. Éjszakánként, amikor nyugovóra térnek, a félelem ezen érzését viszik magukkal az ágyba.

A vita lehetőségének még a reménye is kizárva, a gonosz dobozokat kikapcsolják, és bebújnak az ágyba. Álmaikba beleszövődik a frissen szerzett rettegés, mely az előző napiból még kimaradt.

Több mint egy évtizede figyelem az amerikaiakat közelről. Egy ijesztő álmokkal teli éjszaka után felfrissülve jönnek munkába…

... és elkezdtem élvezni, hogy szembesítem őket a megszokott félelmekkel. Mikor már eleget hallottam, drága felebarátaim, elkezdtem létrehozni ezt az oldalt. Mint alázatos barátotok és mesemondótok, ezen az oldalon mindvégig következetesen tartom magam az általam megalkotott szabályokhoz, melyek majd vezetnek, mialatt tető alá hozom ezt a hatalmas vállalkozást. Elvégre egy szatíra (és ez itt egy szatíra) nem lehet féktelen. A szabályok, melyeket alázatosan előterjesztek, a következők:
  1. Az amerikaiak félelmeivel kapcsolatos bejegyzéseket alá kell támasztani: legalább egy jelentősebb amerikai hírforrással és/vagy amerikai kormányzati állítással.
  2. A bejegyzéseknek olyanoknak kell lenni, hogy legalább az amerikai népesség egyharmada körében pánikot okozzanak (szerintem ezt a százalékos arányt kell alapul vennünk…szatirikus szándékkal).
  3. Ezen az oldalon olyan dolgokról szóló bejegyzéseket kell szerepeltetni, amelyektől az amerikaiak rettegnek, és amelyek bizonyíthatóan nem váltanak ki félelmet a többi nemzet többségében.
  4. Minden, ezen az oldalon szereplő félelemnek vitathatóan irracionális félelemnek kell lennie.

Ez sok szabály, drága hűséges olvasóim és elvárom, hogy emlékeztessetek rájuk, ha netán megfeledkeznék róluk. Ígérem, megteszek minden tőlem telhetőt.

És most, ne késlekedjünk; elő a rettegéssel!

Sir Robyn

2009. szeptember 15., kedd

Üdvözöllek a “Az amerikaiak félelmei” oldalon!


Üdv barátaim és olvasóim,

Ó hadd mondjam el, hogy tudom: mindannyiszor, amikor a föld bármely teremtményével kapcsolatosan általánosításokat teszünk, mindig lesz valaki, aki kétségbe vonja a rá kiosztott sztereotípiát. Mégis, mivel az általánosítások megkönnyítik számomra az érvelést, bőségesen élni fogok velük, barátaim.

Kérlek, tégy észrevételeket a bejegyzésekhez, akár egyetértesz, akár ellenvéleményed van; tedd meg javaslataidat, miről olvasnál még szívesen. A téma – amitől az amerikaiak rettegnek – széles palettát ölel fel, mely megmozgatja a más országokban élők fantáziáját. Kanadaiként köztük élve, első kézből láthattam, hogyan kezelik félelmeiket. S mondhatom, igencsak viccesnek találom.

Mindezt már nem tudom tovább magamban tartani. Dőlj hátra barátom, és készülj fel, hogy meghallgasd meséimet mindazon dolgokról, melyektől az amerikaiak rettegnek.

Barátod és alázatos mesemondód,
Sir Robyn